Tegnap újra darabokra hullottam
A darabok szétfolytak a csempén
És árva bolhákat itattak
Közben az ablaküveget figyeltem

Csak egy csendes világvégét kaptunk,
Unalmasat, vérnélkülit, mosóporízű szenvedéllyel
És a fák nem énekeltek többé

Kedvenc lidérceink is elpusztultak már
Elfelejtett mesék lenyúzott bőrét rágom

(Eltáncoltak az évek
Savanyú vörösborfolyók mentén
Miközben angolul beszélgettünk egy bolt melletti padon)

És soha nem foglak megtalálni
Pedig lehetnél akárki,
És sosem lehet olyan életem, mint nektek
És körülöttem sem maradt semmi
Csak a bögrém aljára száradt horogkeresztek zümmögnek
(tiétek lehet, ha annyira akarjátok)

(Tengerek repkednek fejünk felett
És csak sót szórnak szemünkbe
A kihányt mámor már nem vigasztal)

(Joghurtarcú tébolyba visz az éjjel
Keresztüláramlik rajtam a nap
És a kacagó halálistenek)

Sokan a csend sodrásában fekszenek
Mások ostoba eszmékben úsznak
Romlott igazságokért
Te pedig egyetlen folyóban se vagy ott
Oly sokmindent elvettél
És oly keveset adtál!
Én pedig ürülékbe süllyedtem álmomban
Ne is próbáljatok megmenteni
(A bölcsek is csak a lemondásban hiszik, hogy megváltották magukat)

(Ahogy te mondtad,
Egy kifakult szerelem egy kifakult világban
Elkopott álmok mentén húzom végig az ujjam)
Csak üres siratódalok keringenek az utcalámpák körül
Távolodó erdőket, hegyeket idézve

De szemeidet mélyen magamba ástam
Ha tudnék zongorázni
Megvághatnám a világegyetem nyakát
Elvesztett dalokat énekelhetnénk
Bíborzöld mezőket látnék a hangodban

Olyan magányos ez a gyűlölet is
Kisírt szemű pornószínésznőket ölelünk át
Sivatagok a könnyeink és a csókjaink

(Miért van az,
Hogy mindenki csak kérdez
És mondd, mit ér ez mind?

Ma átjöttél hozzám
Mondd mi történt az éjjel
Tán rosszat álmodtál?
De ne is akard tudni
És hogy kezdjek hozzá
Hogy nincs kedvem maradni
És ne is számíts rám
Csak szavak mögé bújok
Köztük vesztem el
A szünetekben hagylak
Vagy a parkettán sírva
Csak próbállak szeretni
Mondd, ki vigyáz majd rád
Ha eltűnök ma innen
S nem viszlek magammal
S mondd mit ér a jóság,
Ha elveszik tőlünk?)

Majd elveszünk a sáskajárásban
A sáskák sírnak és kicsavarják a bálványokat
Csak só és szomjúság születik

Pedig az elvesztett dalok ott keringenek benned
Ahogy a nikotinangyalok mámoros násztánca
Vagy morfinlárvák selymes nyalogatása,
Meszkalinpillangók szeretkezése

Olyan aprók lettünk most
Bolygókat röptetünk a kertben
Neptunuszcsókok, uránuszölelések
Az ég egy csillogó márványtenger
Papírszárnyakkal utánuk repülünk
Szellemgyerekek futkároznak a padláson körbe-körbe
Szilánkos hajnalaink ülnek az ablakban és várnak